Lehetséges! „Anyós” robogójával mentem egy próbakört, ami minden volt csak unalmas nem. Engem is meglepett milyen izgalmakat tartogatott a faluban megtett 1,1 kilométeres karika.
A közel 3 év alatt egyszer sem ültem fel a kis pirosra, de már annyit kerülgettem a garázsban, hogy ideje volt kipróbálni. Pöcc-röff beindult, úgyhogy mehetett a menet.
Enyhe lejtős úton indultam el, ahol 40-ig gyorsultam, majd jött egy balos kanyar. Fékezek, de minek!? A hátsó dobfék nem sokat ér, az elsőt behúzva meg nem volt épp stabil a robogó úttartása. Lábamat kirakva vettem be a kanyart, hogy minél kevesebb lendületet veszítsek, mert felfelé ment az út. Ezen a pár száz méteren már sikerült felgyorsulnom 45-re. Úgy éreztem magam mintha a Mátrixban lennék amikor belassul az idő. Mentem, de nem igazán haladtam.
Majd ismét egy kanyar következett, ahol hegynek felfelé fordultam. Küzdött a robesz, mint a disznó, de megmászta! Jöhetett egy szintemelkedés mentes szakasz, ahol alulról karcoltam az 50-et, amikor némi lassítás után ugrattam egyet egy fekvőrendőrön, majd utána még egyen. Nem szándékos mutatvány volt, de ezeket az aszfaltozott bukkanókat mindig későn veszem észre. Ilyenkor azért megemlegetem a kitalálóját...
Hozzáteszem nem a fekvőrendőrrel van a bajom, hanem ezzel a fajtával, ami beleolvad az úttestbe. Azt nem tudom volt-e tábla, de a bukkanó táblát jóformán már észre sem veszi az ember, mert minden kavics mellé raknak egyet.
Na vissza a robogózáshoz: utolsó kanyar következett, majd a lejtős célegyenes, ahol már-már elképzelhetetlen tempóval hasított a kicsike. Talán az óra szerinti 60 is megvolt, de én száznak éreztem. A szél csak úgy tépte a pólómat. Egy élmény volt!
Ha nem szeretnél lemaradni a következő kalandomról kövess Facebookon.
Ha csak a képek érdekelnek keress Instagramon.
A korábbi túraútvonalaimat nézd meg RBikeren.