Eléggé ráérősen indult számomra az idei szezon. Most annyira nem voltam rákattanva a motorozásra, így a napos, de azért még hűvös februári-márciusi eleji napokban eszem ágában se volt elővenni a gépet. Március 2. félben a délutáni órákban már alakult a motoros idő, úgyhogy megcsináltattam az olajcserét és készen álltam az első gurulásra, amire aztán 2 hetet kellett várnom... Hiába volt jó idő, először családi program, majd betegség miatt kellett hanyagolnom szeretett hobbimat.
Classic 82-83
Végül március utolsó hétvégéjén sikerült pár órára megjáratnom a vasat. Az útvonalat nem bonyolítottam túl, jól ismert, mondhatni klasszikus útszakaszokon poroltam le a téli állás alatt berozsdásodott tudásomat.
A délelőtti órákban a 83-as úton indultam Pápára, hogy megnézzem a tavalyi év végén felállított MiG 21-es emlékművet. Nem kellett csalódnom, nagyszerűen nézett ki.
Az Aldi parkolóból nekem csak ilyen béna szögben sikerült lefényképeznem, úgyhogy segítségül hívtam Google barátomat, hogy meg tudjam nektek mutatni, hogy is néz ki valójában. A képet Andras Balasko készítette.
A 83-ason folytattam a kanyargást, elég jól bemelegedtem, a téli kihagyást alig éreztem. A cél az volt, hogy Veszprémet északról megkerülve a 82-esen jövök haza, de navigáció hiányában délről sikerült kerülnöm. Ezt akkor realizáltam, amikor megláttam a ’Csopak, Balatonfüred jobbra’ táblát. Időben jól álltam, a 73-as út pedig kellőképpen kanyargós, úgyhogy legurultam a Balaton partra és napozás közben elmajszoltam a szendvicsemet.
Hazafelé a 82-esen már majdnem úgy csapattam, mint az előző szezon végén. Nagyon éreztem a motort, a kanyarokat, úgyhogy a cseszneki szerpentinen fordultam még kettőt, mielőtt haza gurultam volna. Így nézett ki a kör:
Tatabánya – Tarján – Héreg – Bajna – Tát
Egy héttel később sajnos még ennyi időm se jutott az „élménymotorozásra”. Ezúttal Vértesszőlősről indultam és nagyjából 2 órából kellett kihoznom a maxot. Egyértelmű volt merre megyek: irány Héreg – Bajna! Tökéletes minőségű és tekergő út jellemzi ezt a szakaszt.
10 óra előtt indultam, de a nap még nem túlságosan éreztette hatását, így először a tatabányai Turul szoborhoz mentem. Az odavezető frissen felújított szakaszon durván 3 km-en keresztül lehet kanyarogni, de az élvezeti értéken sokat ront a szemetes burkolat. Most még nem voltak sokan, de 2 héttel ezelőtt ellepték a kirándulók a Gerecse kapuját. Szóval a forgalommal is számolni kell. Most élveztem hogy nyugi volt, a szobornál rajtam kívül csak egy nagypapa volt az unokájával.
Kicsit elidőztem, hogy melegedjen az idő, majd a tarjáni szerpentinen melegítettem a várva várt kanyargásra. Nem tagadom, a jól sikerült múlt heti gurulás után azt hittem ott folytatom, ahol korábban abbahagytam. HÁT NEM! Szinte egyetlen kanyart se bírtam normálisan bevenni, pedig ősszel akár csukott szemmel is végigmentem volna itt. Miért lehet ez? Csak találgatni tudok, de az biztos, hogy már nem emlékeztem annyira az út vonalvezetésére, hűvös is volt, ezért nem éreztem magam komfortosan, és fejben sem voltam ott. El is szontyolodtam, hogy megérkezett a „hiányolt szezon eleji forma”.
A folytatás szerencsére jobban alakult, mire Tátra értem már nyoma se volt elkeseredésnek. Viszafelé pedig már tényleg jó kedvvel vettem a sorozatos kanyarokat. Héreg – Bajna között még fordultam egyet, pózoltam a kanyarfotósoknak, és már indulhattam is haza.
Tervek 2019-re
Ezzel a két rövid gurulással és felemás érzésekkel nyitottam a szezont. Ezek most inkább a motorozásról szóltak, de igyekszem új utakat és látnivalókat felfedezni.
Ha minden jól megy idén megnézem magamnak a Mátra útjait, felfedezem a szlovén Júlia-Alpok hegyvonulatait, meghódítom a Transfogarast és a Transalpinát.
Tartsatok velem idén is, továbbra is érkezni fognak a túratippek és az élménybeszámolók a hosszabb túrákról és az az egynapos gurulásokról is!
Ha tetszett az írás kövesd a blogot!
Ha nem szeretnél lemaradni a következő kalandomról kövess Facebookon.
Ha csak a képek érdekelnek keress Instagramon.
A korábbi túraútvonalaimat nézd meg RBikeren.
