Kalandozás Montenegróban

2020. július 21. 12:00 - Forrás Dániel

dsc_0223.jpgA 14 napos karantén kötelezettség bevezetése előtt még éppen sikerült bejárni a fekete hegyek országát. Motoroztam és kosaraztam a Durmitor Nemzeti Parkban, drótkötél pályán átcsúsztam a Tara kanyon felett, csapattam a kotori szerpentinen, Budván fürödtem a tengerben, miközben finom grill húsokat és tengeri herkentyűket ettem.

Erre a motoros túrára a Vaslovasok szervezésében mentem, akikkel voltam már Erdélyben és Horvátországban. Ezúttal a csapat 13 főből és 11 motorból állt.

A koronavírus veszély miatti intézkedések jelentősen befolyásolták az eredetileg tervezett túrát. A hazautazás Bosznián keresztül történt volna, de várható volt, hogy ez nem lesz kivitelezhető. Amire nem számítottam, hogy már odafelé is változtatni kell. Kiderült, hogy a montenegróiak csak úgy engednek be Szerbiából, ha csak átutazunk az országon és nem alszunk ott (különben karantén van). Úgyhogy be kellett iktatni egy 0. napot és lemenni Röszkére, ahonnan másnap reggel indult a túra.

img_20200707_060431.jpg

Szerbiai tranzit

Az égiek nem voltak kegyesek hozzánk, mert esőre ébredtünk. Öröm az ürömben, hogy így legalább kényelmesen be tudtunk öltözni esőruhába, majd jöhetett 200 km autópályázás Belgrádig. A szerb fővárostól már száraz időben, forgalmas főutakon mentünk tovább Valjevoig, ahol egy helyi krimóban ebédeltünk. Egyféle kaja szerepelt a képzeletbeli étlapon, a csevapcsicsa. 2,5 euróért (!!!) szép nagy adagot és finom ételt kaptam.

Ittam hozzá egy török kávét, ami nekem teljesen új kulináris élmény volt. Nem cserélném le érte a presszó kávét, de nem volt rossz. Én azt vallom, hogy ha utazik az ember ki kell próbálni a helyi specialitásokat. Ami nagyon bejött az a kávé mellé adott édesség volt. Lokumnak hívják, ami egy török eredetű zselé vagy gumicukor szerű készítmény porcukorral bevonva. Isteni finom volt.

Ebéd után az élménymotorozás került előtérbe. Innentől kezdve az összes út kígyóként tekergett akármerre fordultunk. A zökkenőmentes határátlépést követően a montenegrói M8 - P4 - P5 jelű utakon csapattuk a zabljaki szállásig.

Durmitor Nemzeti Park

Északi oldalról kezdtük el megkerülni a hegyeket és a nemzeti parkot cérnavékony hegyi utakon. A látvány gyönyörű volt, de az egysávos út szinte mindenhol kavicsos volt, ráadásul a kanyarok nagy része beláthatatlan volt, ezért ésszel kellett menni. Az áthaladás motoronként 3 euróba került.

20200708_100601b.jpg

Tpca nevű település után fordultunk a P14-es útra, hogy déli oldalról is bejárjuk és megcsodáljuk a Durmitort. Ezen az úton van a motorosok körében híres kosárlabda palánk, ahol mi is megálltunk dobálni. Utána folytattuk utunkat a tükörsima aszfalton és sokszor megálltunk fényképezkedni szebbnél szebb helyeken. A vírus miatt a hely mondhatni kihalt volt, a tehenek nagyobb forgalmat bonyolítottak az úton, mint az a 3 autós akivel menet közben találkoztunk. 

Délután a P5  - R18 - E65-ös számú úton mentünk tovább. Ezek már kétsávos főutak, meg is látszott a forgalom intenzitásából. Jót lehetne menni errefelé, ha rajtunk kívül nem lenne senki az úton. Az E65-ösről a P4-re fordulva megszűnt a forgalom és kezdődhetett a kanyarvadászat a Tara hídig. A túra legjobb motorozós élménye volt ez a szakasz.

Tara kanyon

A nap utolsó megállója volt, ahol egy drótkötélpályás csúszással kimaxoltam a napi adrenalin igényemet. 5-en csúsztunk, így 20 európa került koponyánként a kanyon feletti 1050 méteres csúszás. A hídtól nem tűnt nagyon parásnak a magasság, de amikor felvittek minket a kiinduló ponthoz elkezdett hevesebben verni a szívem. Egész más látvány volt onnan. Készülődés közben elmondták az instrukciókat, majd útnak indították az első párost. A drótkötél súrlódó hangjától nem lettem nyugodtabb, de innen már nem volt visszaút. Felcsatolt a csajszi a drótra, kilógatott a semmi fölé, majd miután mondtam hogy oké, elengedte a hevedert és már siklottam is a kanyon felett. Hatalmas élmény volt.

Piva kanyon

3. nap elhagytuk a hegyeket és a tengerpartot céloztuk meg, de előtte azért még végigmentünk a Durmitor déli részét szegélyező P14-es úton és Pluzinénél megnéztük a Piva folyót.

dscn7574.jpg

Slano tó

A Piva kanyon után Niksic felé kormányoztuk a vasakat, ahol a Slano tó látványa kényeztette szemeinket.

dscn7575.jpg

Az út Pluzinétől a Kotori-öbölig erősen csapatós, nyugodtan meg lehet ráncigálni a gázkart a motoron.

Kotor

Montenegró egyik legfelkapottabb tengerparti üdülővárosa pangott az ürességtől. Senkitől sem zavartatva bejártuk a hangulatos óváros utcáit, tereit és várfalait.

Budva

A szállás elfoglalását követően egyből a strandra mentem, hogy lehűtsem magam a tengerben. Sikerült is, mert nem volt túl meleg a víz. Egy kis úszást követően jöttem is ki a partra. Onnan egyből vacsorázni mentünk a helyi Harley Davidson bárba és étterembe. Állítólag óriási hangulat szokott itt lenni élőzenével, de a COVID-19 miatt a Montenegrói Kormány betiltotta az ilyen jellegű szórakozást. Az étel finom volt, a sör meg hideg, úgyhogy ezzel nem volt baj. Amúgy grillezett tengeri sügért ettem.

Vacsi után megnéztük a kikötőt és az óvárost, majd a szálláson megvitattuk az élet nagy dolgait néhány doboz sör társaságában.

Szerintem egyértelműen látszik a képeken, hogy itt is milyen kevesen vannak. Üres utcák, pangó éttermek, kihalt tengerpart. Rajtunk kívül külföldi turistával nem nagyon lehetett találkozni. Mondjuk én nem bántam, hogy nem volt tömegnyomor, egyedül a motoros kocsmai hangulat elmaradásáért ejtettem egy-két képzeletbeli könnycseppet.

Kotori-öböl

4. nap egy laza karika volt betervezve, hogy délután maradjon idő a strandolásra. Az utat a kotori szerpentinnel indítottuk, aminek tetején készülhettek jobbnál-jobb képek az öbölről.

dscn7650.jpg

Shkodrai-tó

Mesébe illő hegyvidéki tájakon keresztül motoroztunk végig a Shkodrai-tó mellett egészen az albán határig, majd vissza az Adria partjai mentén Budváig.

Zergebaszta utakon

A panoráma lenyűgözött, de az utak miatt végig szitkozódtam, mert keskeny volt, szar minőségű és tele volt kavicsfelhordással. Egyrész rázott mint a kurvaélet: belülről úgy tűnt mintha rotációs kapát vezetnék nem motort. Másrészt pedig csúszott mint szappanos hal egy vödör takonyban. Ha kicsit több gázt adtam, hogy haladjunk is már csúszott is meg a motor hátulja. Küzdés volt az egész, élvezhetetlen.

A délután további része a tegnapihoz hasonlóan alakult. Strandolás, vacsi, sörözés. Most bevállaltam egy vegyes kagylótálat rákokkal, paradicsom mártással és kenyérrel. Finom volt, jól esett, de évi egyszer bőven elég.

A montenegrói Niagara vízesés

5. nap elhagytuk a tengerpartot és az M2.3-as úton lapogattuk a motorokat Podgorica felé, hogy megnézzük a Cijevna folyón található vízesést. Biztos az év rossz időszakában jöttünk a folyóhoz, mert eléggé ki volt száradva, a vízesést nagyítóval kellett keresni. Sajnos alig csordogált a víz.

Podgoricától a szerb határig főútvonalakon mentünk, enyhén kanyargós szakaszokon. A határátlépést követően a szerb hegyi szerpentineken tovább koptathattuk volna a gumik szélét, ha nem korcsolyapályára hasonlított volna az út. Az esőfelhők is megjelentek a fejünk felett, de szerencsére csak enyhe záporra futotta belőle, ami még jól is esett a nagy melegben. Utána nem sokkal meg is érkeztünk a szállásra Pozegában.

Őrült jót ettem

Vacsorázni egy hangulatos helyi étterembe mentünk. A “Krcma”-ban ettem a túra legjobb ételét, egy szerb specialitást, a “Karađorđeva šnicla” továbbfejlesztett változatát. Ez egy helyi sajttal (kajmak) és sonkával töltött hús rántva, majd paprikás - gombás - baconös, enyhén csípős szósszal leöntve steak burgonyával és sopszka salátával. Mind a 10 ujjamat megnyaltam utána annyira ízlett.

Ideje hazamenni

Utolsó nap borús időre ébredtünk, de mivel a meteorológusok nem jósoltak esőt, az autópályázás előtt még beiktattunk egy hegyi szakaszt. A városban még nem tűnt rossznak az idő, de a hegyekben lecsökkent a hőmérséklet és szinte végig szemerkélő esőben és ködben motoroztunk. A hegytetőn 10 foknál nem volt “melegebb” és a látótávolság sem volt több 20 méternél. Az előttem haladó hátsó lámpáját még láttam, de messzebbre nem. Nem volt mit tenni, keresztül kellett menni a hegyen, ami beletelt jópár órába. Száraz időben ódákat zengtem volna az út vonalvezetéséről, de most örültem volna egy kis egyenesnek. Valjevonál értünk ki a hegyekből, ahonnan már végig autópálya következett hazáig.

Útvonal

RBikeren megnézheted részletesen is!

utvonal_montenegro.jpg

Ha tetszett az írás kövesd a blogot!
Ha nem szeretnél lemaradni a következő kalandomról kövess Facebookon.
Ha csak a képek érdekelnek keress Instagramon.
További túraútvonalaimat nézd meg RBikeren.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://igymotorozoken.blog.hu/api/trackback/id/tr2716038756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

studkell 2020.07.23. 07:19:41

"Én azt vallom, hogy ha utazik az ember[VESSZŐ], ki kell próbálni a helyi specialitásokat. Ami nagyon bejött[VESSZŐ], az a kávé mellé adott édesség volt." - Forrás Dániel

Ahova "bmeg"-et tudnál tenni, tegyél vesszőt, mert így összefolynak a tagmondatok. Az esetek 95%-ában bejön (már ha nem akarod a központozás szabályait átnyálazni). Csak azért szólok, mert végre egy blog, ahol tök jól írnak, megvan az igényesség, a fenti hiba is csak párszor fordult elő a posztban. És köszönöm a beszámolót!
süti beállítások módosítása