A tavaszi egri hosszúhétvége alkalmával sikeresen abszolváltuk a „befér-e több napi cuccunk egy hátsó dobozba és két oldaltáskába” tesztet, ami után Eszterrel eldöntöttük, hogy idén bizony motorral megyünk nyaralni.

Szeptember első hetét néztük ki, mert az utószezon elején még meleg van, de már nincs annyi turista. Így motorozni és strandolni is lehet. Az úticél Horvátország volt, azon belül több variáció is felmerült. Az Isztriát szerettük volna bejárni, de sajnos az időjárás előrejelzés nem kecsegtetett strandidővel, így egy délebbi régió, Dalmácia mellett döntöttünk. A szállásokat bookingon foglaltam az indulás előtti héten. Odafelé és visszafelé is beiktattam 1-1 tranzit szállást, hogy ne kelljen túl sokat menni egy nap. A főhadiszállásunk Okrug Donjiban volt. Ez egy kis üdülőfalu a Trogir melletti Ciovo szigeten.

Irány a tengerpart

Odafelé a lehető leggyorsabban szerettem volna eljutni Karlovacig, ezért Letenyétől autópályáztam. Erre a szakaszra az útdíj összesen 40 kuna volt motorra. Egyik fizetőkapunál volt csak nagyobb sor, de motorral előre tudtam gurulni, így nem kellett sokat várnom.

Eddig csak a gumi közepét koptattam, így ideje volt a szélét hozzáigazítani. Karlovac után kezdődött az élménymotorozás a 3-as számú főúton. Tavaly már jártam erre kb. 8 fokban és szakadó esőben, úgyhogy nem volt zsákbamacska. Végig kellemesen tekergett a fenyvesekkel szegélyezett út. A Lokve-tónál érdemes egy megállót beiktatni a csodálatos panoráma miatt.

2,5 óra kanyargás után érkeztünk meg az aznapi szállásra, a Cirkvenica melletti Selcébe. Délután bőven maradt időnk strandolni és pihenni. Este még felfedeztük a kisvárost és ettünk egy finom vacsorát mielőtt lefeküdtünk volna.

Csapatás a nyolcason

A horvátországi 8-as utat szerintem senkinek nem kell bemutatni. Tükörsima aszfaltcsík kismillió kanyarral végig a tengerpart mellett. Megunhatatlan.

Reggel már dörzsöltem a tenyerem, ez az én napom lesz. Aztán Selcéből kiérve nem az üres országút fogadott. Eleinte elég nagy volt a forgalom, de azért lehetett haladni. A Rab sziget után pedig már tényleg elfogytak az autók az útról lehetett csapatni. Nem sokáig tartott az örömöm, mert beértem egy rendőrautót. Nem előztem meg, mert az oroszlán bajszát mégse szokás megcibálni. Maradt a reménykedés, hogy majd csak lefordul az egyik faluba. Hát nem fordult le! Kezdett fogyni a türelmem, Eszter is érezte, mert többször a fülemre szólt nehogy meg merjem előzni. Végül kiálltam mögüle, ez volt az egyetlen jó megoldás. Utána aztán beindult a bugi, a Maslenica hídig fültől fülig ért a szám. Szerencsére Eszter is jól bírta a szerpentinezést, bár ő azért nem ment volna vissza még egy körre.

Zadar – Sibenik – Okrug Donji

A híd után megnőtt a forgalom, egyenes út vezetett Zadarig. Erre számítottam is, gondoltam Zadar után majd újra elnéptelenedik az út és a látszat ellenére izgalmas lesz. Nem lett az. Maradt a nagy forgalom, az egyenes út. Az i-re a pontot az egymást érő faluk tették fel. Örültem, ha nagy ritkán fel lehetett gyorsítani 90-re, hogy hűtsem magunkat. Szenvedés volt ez a szakasz. Sibeniknél érdemes megállni a Krka folyó felett átívelő hídnál a kilátás miatt. Odafelé ezt mi elmulasztottuk, így visszafelé lőttem a fotókat.

Sibenik után jobb lett a forgalmi helyzet, újra lehetett tempósan menni és kanyarogni az Okrug Donji szállásunkig. Innen már csak le kellett sétálnunk a tengerpartra és csobbanni egyet. Nagyon jól esett a motoros ruhában történő aszalódás után.

Nyakig ér a holiday!

A következő napokban felfedeztük a környék legjobb tengerpartjait, süttettük a hasunkat, lubickoltunk a tengerben, búvárkodtuk, finomakat ettünk és ittunk. Magyarul nyaraltunk. Szerettük volna bejárni a sziget vadregényes részét is, de miután elfogyott a motor alól az aszfalt inkább visszafordultam.

Trogir

Esténként begurultunk a városba és elvesztünk az óváros szűk utcái és történelmi épületei, nevezetességei között. A képre kattintva eléd tárul Trogir mesés világa!

Split

Egyik nap volt csak rosszabb idő, de akkor sem unatkoztunk. A reggeli eső délutánra felszáradt, adott volt a tökéletes kiránduló idő. Még jó, hogy motorral voltunk, így relatíve gyorsan átverekedtük magunkat a spliti gigadugókon és az óváros szájában lévő ingyenes motoros parkolóban álltunk meg. Érdemes ellátogatni Horvátország 2. legnagyobb városába 1 napra, bejárni a kikötőt és a római kori látnivalókkal büszkélkedő óvárost. (A tömegre viszont készülj fel!) A nevezetességek közül személyes kedvencem a Grgur Ninski szobor volt. Állítólag szerencsét hoz, ha megdörzsölöd a lábujját. Nézd meg a Splitben készült képeket, a képre kattintva megnyílik a galéria!

Vissza a nyolcason

A nyaralás utolsó előtti, 7. napján visszaindultunk a Kvarner-öbölben elterülő Senj városába. Eszem ágában sem volt újra végig szenvedni a Sibenik és Zadar közötti útszakaszt, úgyhogy a gyorsabb utat választottam a kontinensen keresztül. Sibenik felé most az 58-ason mentünk, majd a 27-esen és az 56-oson keresztül értük el a 8-as útat. Jó döntés volt erre jönni, mert útközben nem volt sok település, lehetett húzni a gázt, sőt még kanyargós szakaszok is voltak.

Alig mentem valamennyit a 8-ason, amikor lecsapott a Bóra. A szélvihar hullámokban lökdöste a motort jobbról-balról. Annak ellenére, hogy visszavettem a tempóból és óvatosan mentem, szegény Eszternek halálfélelme volt. Végül probléma nélkül érkeztünk meg Senjbe.

Senj

Hála a „remek” időnek strandolás helyett maradt a séta és a városnézés az orkán erejű szélben.

Irány haza a 23-as úton

Másnap szerencsére nem volt már annyira szeles az idő, helyette lógott az eső lába, de menni kellett. A körülmények miatt nem számítottam kimagasló adrenalin fröccsre a hazafelé vezető úton. Ehelyett a túra legfaszább csapatását produkáltam a senji szerpentinen. A hegyen átbukva meg kellett állnom, mert elkezdett szemerkélni az eső, úgyhogy inkább magunkra kaptuk az esőruhát. Zuhé nem lett belőle, de az alacsony hőmérséklet miatt jól jött a plusz szigetelés. A Karlovacig vezető út szinte végig nedves volt, ennek ellenére jót lehetett motorozni a dimbes-dombos tájakon keresztülvágó végig kanyargós útszakaszon. A 3-as út vonalvezetése se rossz, de a 23-as űbereli.

Karlovactól pedig ismét jött az unalmas autópálya a gyors hazajutás érdekében. 1780 km-t tettünk meg összesen. 

Milyen volt?

Fantasztikus, szuper, brutáljó! Eszterrel meg is beszéltük, hogy legközelebb is biztos motorral megyünk.

Befért minden?

A nyaralás előtt és után talán ez érdekelte leginkább a családtagjainkat, barátainkat. (Persze a „biztos motorral mentek nyaralni” kérdés után.) Képzeljétek befért minden! A teljesség igénye nélkül pólók, pulcsi, rövidgatya, farmer, cipő, papucs, fürdőgatya, strandtörölköző, úszócipő, búvárszemüveg, könyv, kislabda, hűtőtáska, esőruhák + szendvicsek és víz az útra. A pakolás azért nem volt egyszerű, mert legózni kellett mit hogy helyezünk el. Egyedül a polifoam matrac hiányzott, mert az apró kavicsos tengerpart nem túl puha. Legközelebb azt is visszük a doboz tetejére felkötve. Aztán Eszter még gumimatracot is hiányolta, pedig befért volna, de előtte nem mondta, én meg nem akartam vinni.

Útvonal

A horvátországi szakasz közelebbről:

Ha tetszett az írás kövesd a blogot!
Ha nem szeretnél lemaradni a következő kalandomról kövess Facebookon.
Ha csak a képek érdekelnek keress Instagramon.
Túraútvonalaimat nézd meg RBikeren.