A május 1-i hosszú hétvégét Vértesszőlősön töltjük, úgyhogy most innen indulok és ide is érkezek vissza. Tegnap lenyomtuk a Gerecse 30-at, ma pedig két keréken kerültem meg a dimbes-dombos vidéket.

Tarján felé indultam - szinte mint mindig, ha erre motorozok - mivel egy rövid szerpentinnel közelíthető meg a falu, ahol Tardos felé vettem az irányt. Erre az utak kellően kanyargósak és az útminőség is teljesen átlagosnak mondható. Tempósan lehetett haladni az erdős-mezős vidéki utakon. Tardost követően viszont jött a rémálom: szarabbnál szarabb utak, kátyú-kátyú hátán… nem keveset kapott a motor felfüggesztése. Ráadásul már jártam erre, de ez persze csak a szakasz felénél ugrott be. A slusszpoén az, hogy most is - ugyanúgy mint múltkor - sikerült megcsúszni, köszönhetően az aszfalttal azonos színű kavicsoknak az úton, amik szinte észrevehetetlenek. Szerencsére nem nyaltam fel az aszfaltot.

Ezt követően a 10-es úton mentem Komárom felé egy keveset, majd Neszmély előtt a Hilltop Borvidék irányába fordultam. Itt jól megcsinálták az utat, viszont csak 1,5 nyomsáv széles volt murvás padkával, így csak óvatosan lehetett menni. A kellemesen kanyargós út rendkívül szép borvidéken vezetett keresztül. Lankás dombok és szőlőtőkék voltak mindenfelé. Dunaszentmiklós után már tipikus magyar utak jöttek és látnivaló sem akadt. Tatát és az Öreg tavat természetesen nem lehet kihagyni annak, aki ritkán motorozik errefelé.

Nekem viszont csak ez a gyors kör fért bele, úgyhogy még fényképezni se álltam meg. Holnap már az egész nap a motorozásról fog szólni. A Pilisbe fogunk menni és bejárjuk a motorosok által kedvelt útvonalakat. 

Útvonal

Google maps
RBiker

Sajnos nem volt sok időm a hétvégén motorozni, de így is sikerült megtennem egy kört a Bakonyban. A cím abból a szempontból félrevezető lehet, hogy pihenőkkel együtt 4 óra alatt tettem meg a 230 km-es távot.

82-es főút

Szerintem senkinek nem kell bemutatnom, az Észak-dunántúli motorosok legkedveltebb szerpentinjei itt találhatóak Csesznek közelében. Az út egészen a Balatonig jó minőségű, leszámítva a Ravazd - Veszprémvarsány közötti szakaszt. Utóbbi települést elhagyva érdemes bekapcsolni a kamerákat, ugyanis innentől kezdve lesz valóban kanyargós az út. Ezúttal nem mentem le a Balatonig, Zircre beérve az autóbusz-állomás után egyből lekanyarodtam balra…

Zirc - Szápár - Tés - Zirc kör

A Zirc és Szápár közötti útban nem volt köszönet, a szart is kirázta belőlem. Viszont kitűnően kanyargós volt az út, úgyhogy erre egyszer még vissza kell jönnöm egy túra-endúróval, az talán nem ráz ennyire.

Szápárnál jobbra fordultam, az út eleinte hasonlóan rossz volt, aztán szerencsére kisimult. Persze azért 1-2 rázósabb szakasz így is akadt. Tésig a gyönyörű bakonyi erdős tájon keresztül vezetett az út. Meg is akartam állni néhány fotóra, de kanyar kanyart követett és nem tudtam rávenni magam a megállásra, csak Tésnél.

Tésen láttam egy táblát, amin régi szélmalmokat hirdetnek. Gondoltam megnézem, de csak messziről láttam a malmokat, mivel két keréken nem lehetett megközelíteni. Amúgy egy házon keresztül lehetett volna közelebb jutni, de siettem is, meg a tűző napsütésbe sétálni se volt kedvem, úgyhogy folytattam a motorozást.

A falu elhagyása után 1x1 sávosra szűkült az út “Erdész magánút, behajtás saját felelősségre!” táblával kiegészítve. Behajtani tilos tábla nem volt, az út szép aszfaltos volt, úgyhogy nekiindultam. Lenyűgöző erdős - mezős tájakon keresztül vezetett a kacskaringós út vissza a 82-esig. Hiába volt jó minőségű az aszfalt, nem lehetett nyomni neki, mert egyrészt nem tudtad jön-e szembe valaki, másrészt pedig néhol az útszéléről felhordták az autók a murvát. Itt érdemes lehúzódni, megállni egy rövid időre és élvezni az érintetlen tájat, a madárcsicsergést.

Márkó - Ajka - Városlőd

Egy rövid szakaszon Bakonybél irányába folytattam utamat, majd lekanyarodtam Márkó felé. Ebben az irányban is lehetett döntögetni és gyönyörködni a tájban, de a Márkót követő útvonal beillesztése hiba volt: rossz volt az út, hiányoztak a kanyarok, és a táj sem kárpótolt.

83-as főút

Érdekes módon még sosem jártam a 83-as Pápát a 8-as főúttal összekötő szakaszán, valahogy sosem esett útba. Milyen jó, hogy most útbaesett! Tükörsima aszfalt, egyik kanyarból a másikba be… Brutál jó volt, nagyon élveztem itt a motorozást! Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, gyakran útba fogom ejteni én is.

A Pápa - Győr közötti szakaszon gyakran megfordulok és mindig kettős érzéseim voltak ezzel a szakasszal kapcsolatban. Egyszer bejött, másszor nem. Igazából sose tudtam eldönteni hova tegyem. Összességében viszont arra jutottam, hogy nem jó a szakasz: rossz minőségű az út, nagy a forgalom, és nincs sok kanyar. Egyszer kipróbáltam egy alternatív útvonalat is Felpéc - Szerecseny - Vaszar irányába. Ez majdnem párhuzamos a főúttal, de valami borzadvány.

Ha jártatok már valamelyik részén a körnek? Írjátok meg milyen volt!

Útvonal

Google maps
RBiker

A motorozás iránti szenvedélyem, illetve motoros „pályafutásom” 2 éves koromban kezdődött életem első lábbal hajós motorjával. Rengeteg cipőt elkoptattam rajta amíg ki nem nőttem. Utána jó 10-12 évig jegelve volt a motorozás, jól elvoltam a biciklivel...

Várakozás

Aztán egyszer csak autót/motort szerettem volna vezetni mindenáron. 14 éves koromra alig bírtam magammal, mindenáron robogózni szerettem volna. Papám akkoriban vett egy kínai robogót, ami csak olaj volt a tűzre. Sok-sok könyörgés után megengedte, hogy az udvarban menjek vele, majd nagy nehezen 1-1 körre is elvihettem. Hiába mondtam, hogy nem papírral megy, nem sűrűn ülhettem rá. 17 éves koromig ment a gyötrődés, majd meglett a B-s jogsim és elérkezett a kánaán.

Robogózás

Az ezüst-türkiz Yiying a nyarakat nálam töltötte, és végre használva is volt. Papa mindössze 6-700 km-t ment a robogóval új korától kezdve. A következő év abból a szempontból rosszabb volt, hogy tesóm is letette a jogsit és osztozni kellett a robogón, de megoldottuk.

Aztán a következő évben tesómmal egyszerre ballagtunk el a középiskolából. (NEM, nem azért mert megbuktam, hanem 0. évfolyamra jártam.) A ballagási ajándék pénzből mindketten saját robogót szerettünk volt, de a keret nem volt elég. Úgyhogy ezt úgy oldottuk meg, hogy összeraktuk a pénzt, a papától én megkaptam a Yiying-et, a tesóm pedig tudott venni magának egy robogót, így mindketten boldogok voltunk.

A következő években jól elvoltam a robogóval, amikor csak lehetett azzal mentem mindenhova, már csak azért is, mert buszozni rohadtul utáltam.

Dilemma

Egyetem mellett már elkezdtem dolgozni, így mire befejeztem a sulit volt egy kis megtakarításom. És ekkor jött a dilemma: autót vagy motort vegyek. Mindkettő nem fért bele a büdzsébe. Végül a pro és kontra érvek felsorakoztatása után az autó mellett döntöttem, de nem tettem le a motorról és a motorozásról.

A-s jogsi

Ekkor még nem volt A-s jogsim, úgyhogy a következő lépés ennek megszerzése volt. Csakhogy a törvényhozók beleköptek a levesembe, mivel a következő évben emelték fel az A kategóriás jogosítvány korhatárát 21-ről 24 évre. Szeptember közepe-vége felé még el tudtam volna kezdeni a képzést, de október 31-e után központilag bármikor leállíthatták volna a képzést, ha az időjárási és útviszonyok nem megfelelőek. Külön bosszantott, hogy nem elég elkezdeni, de be is kellett fejezni még abban az évben a tanfolyamot, mert tavasszal nem folytathattam volna az új jogszabályok miatt. Szóval ismét mérlegeltem, a pénzt nem akartam elbukni, ezért a szűkös időtartam miatt nem vállaltam be a jogsiszerzést a munka és a másoddiploma mellé.

Ami késik, nem múlik

Megint jött a várakozás és a kínzó szenvedés. Ezalatt az idő alatt bújtam a netet, nézegettem a motorokat és kialakult bennem egy kép milyen motort szeretnék mire 2015 őszén letettem a jogsit. Több sornégyes naked bike szerepelt a listámon, amivel lehet sportosabban menni, túrázni és a napi szaladgálásra is alkalmas. Így köttem ki a Banditom mellet.

Megvalósult álom

Mivel ősszel lett meg a jogsim, az első szezonom meglehetősen rövidre sikerült. A valódi első szezonomban fokozatosan tapasztaltam ki a motorozást. Nyár végére a barátnőmet is sikerült magam mögé ültetni, pedig az elején nagyon ódzkodott tőle. Ma meg már le se tudnám pattintani magam mögül. A második szezonban már hosszabb belföldi körökre is mentünk kettesben.

Az idei évre merészebb tervekkel futok neki, mert szeretnék elmenni egy többnapos, kanyarvadász külföldi túrára. Itt tartok most, meglátjuk mi lesz belőle. Kövessétek a blogot, hogy ne maradjatok le semmiről!

Bős

Győrtől nagyjából 30 percnyi motorozásra található a Bős-nagymarosi vízlépcső, egynapos túránk első állomása. Vámosszabadinál mentünk át a határon Szlovákiába, majd egy balos kanyart követően egyenesen oda vezet az út. Ilyen egyszerű utunk lett volna, ha egyből elindítom a GPS-t és nem a tájékozódási képességeimre hagyatkozom.

Mentségemre szóljon, hogy hiába nézem meg előre az útvonalat, vagy készítek itinert, útirányjelző táblák nélkül nem könnyű a tájékozódás. Úgyhogy amikor elkezdett rázni a Nagymegyer felé vezető út egyből tudtam, hogy már le kellett volna kanyarodnom. Szerencsére jött egy benzinkút ahol lehúzódtam, megbizonyosodtam róla hogy valóban túljöttem, majd elindítottam a GPS-t és simán odavezetett a vízlépcsőhöz. Ez az útszakasz teljesen átlagos minőségű, se nem jó, se nem rossz. A vízlépcsőnél szemmel látható a kétoldal közötti kb. 20 méteres vízszint különbség. Kétség kívül a hajók zsilipelése a legnagyobb látványosság. Sajnos, amikor mi mentünk hajók csak a horizonton látszódtak, úgyhogy nem vártuk meg amíg megérkeznek.

A nézelődést követően folytattuk utunkat Pozsony felé, a szlovák oldalon. Az út jó minőségű, szinte nyíl egyenes. Aki szereti nyelezni az itt kiélheti minden vágyát. Az út végig a töltés mellett halad, de néhány helyen fel is lehet menni. Sőt, akár át is lehet menni és lehet lőni pár fotót a motorról a vízpart mellett.

Pozsony

Pozsonyban a várhoz mentünk először, közvetlenül a vár bejáratával szemben egy kerékpár tárolónál parkoltam le a motort. Még le se vetkőztünk, amikor odalépett hozzánk egy 30 körüli srác és a ‘dobry den’ majd a ‘jó napot kívánok’ után a karjára terített kabát alól felvillantotta a jelvényét és közölte, hogy ‘polícia’. Tört magyarsággal elmondta, hogy a szlovák parlament előtt vagyunk és nem kellene itt parkolnunk - mindezt teljesen udvariasan. Kérdezte meddig maradunk, mert ha nem sokáig időzünk akkor a főnöke még elnézi, hogy itt álltunk meg. Én meg úgy voltam vele inkább nem ráncigálom az oroszlán bajszát, így lejjebb gurultam 50 métert az utcán és ott parkoltam le. Barátnőm közben a vár bejáratánál várt és mondta, hogy amíg elálltam jött két robogós és azokat is elküldte a srác. Szóval NE PARKOLJATOK A SZLOVÁK PARLAMENT ELŐTT!

A vár szépen fel van újítva, parkosítva van és a panoráma is szép (persze nem Budapest szintű). A vár mögött egy barokk kert is helyet kapott. Az épületen belül múzeumok működnek, amik már fizetősek.

Pozsonyban még elkanyarodtunk a Slavín háborús emlékműhöz, amiről nekem az amerikai Washington emlékmű ugrott be először, majd a Hősök terén található Millenium emlékmű. Valószínűleg az égbe törő torony miatt. A GPS gyakorlatilag az emlékmű lábánál található térhez vezetett. A bátrak - akik szeretnének néhány lenyűgöző motoros fotót - a behajtani tilos táblát figyelmen kívül hagyva közelebb is mehetnek. Ezt viszont nem ajánlom, mert szinte biztos, hogy itt is vannak civil ruhás rendőrök.

Braunsberg

Pozsonytól negyedórányira található Braunsberg, amit én egészen a megérkezés pillanatáig várnak gondoltam, de ez egy hegy (inkább domb). (Persze, mert németül a vár burg, a berg meg a hegy és a csekély német tudásom bevitt a dzsungelbe.) A tévképzetemet csak alátámasztotta, hogy már messziről látszott egy vár egy kisebb dombon. (Ez a Hainburgi vár egyébként.) Gondoltam az lesz az úticél, de nem az volt, mert egy ellentétes irányban található dombtetőn kötöttünk ki, ahol nem volt más csak egy aszfaltozott parkoló. A kilátás gyönyörű volt, el lehetett látni minden irányba. Lehet látni Pozsonyt, a Dunát és az osztrák vidéket. Ha erre jártok ide mindenképpen érdemes feljönni, már csak azért is, mert a rövid osztrák szakaszon jó kis kanyarok is akadtak.

Halászi

Visszafelé nem Pozsonynak mentem volna, de most nem a tájékozódó képességem, hanem a GPS tréfált meg. Hiába választottam ki melyik útvonalon szeretnék menni egy idő után felülírta és a leggyorsabbat választotta. Így fel is vitt az autópályára… szerencse a szerencsétlenségben, hogy Szlovákiában motorra nem kell matrica. Rajkánál lejöttem a pályáról és Mosonmagyaróváron keresztül érkeztünk meg Halásziba. A híd után közvetlenül lekanyarodtam a Dunapartra és élveztük a csendéletet.

Hazafelé a szigetközi úton, Ásványráró felé mentem. Még jó hogy résen voltam, mert a GPS állandóan elvitt volna gyorsabb irányba. Ez az útszakasz amúgy borzalmas minőségű, soha többet nem jövök erre motorozás céljából.

Összességében tavaszi bemelegítő motorozásnak teljesen jó volt ez a túra, nem fenyegetett a túlvállalás veszélye. A bősi vízlépcsőhöz biztos megyek még, és a Bős - Dunacsúnig közötti szakaszon sem most motoroztam utoljára. Ha arra járok Braunsberg-et sem fogom kihagyni. Viszont a kanyarokat ne ezen az útvonalon keressétek.

Ha errefelé mentek írjátok meg milyen volt és azt is mit néztetek meg!

Útvonal

Google maps
RBiker