A pünkösdi hosszú hétvégét elég sűrűre sikerült betáblázni, ezért a motorozásra most csak egy délután jutott. Egyik volt motoros kollégámmal, Krisztiánnal beszéltünk meg egy közös gurulást Szentkirályszabadjára a szovjet szellemvárosba és Tapolcára a Malom-tóhoz. Úgy volt, hogy csak ketten megyünk, de Eszter is kedvet kapott a kiránduláshoz és jött velem.
Szentkirályszabadjai szellemváros
Nyúlon találkoztunk a benzinkúton, teletöltöttük a motorokat és a 82-esen indultunk a Balaton felé sok más közlekedővel egyetemben. Végig nagy volt a forgalom, úgyhogy az is nagy szó, hogy legalább a cseszneki szerpentin első felén nem tartottak fel minket. Az elhagyatott katonai bázist Veszprém felől akartuk megközelíteni, de az elkerülőn sikerült elvétenem a lehajtót. Visszafordultunk, de a 2x2 sávos úton esélytelen lett volna balra fordulni, úgyhogy Szentkirályszabadja felől közelítettük meg a laktanyát.
Kb. 2 km hosszú murvás út vezet a szellemvároshoz. Krisztián csapatta is az Africa Twinnel. Én a Bandittal csak vergődtem, úgyhogy inkább felmentem a párhuzamos kerékpárútra miután nem volt rajta semmi forgalom. A táv feléig volt megcsinálva az aszfaltos kerékpárút, utána maradt a murva. A város szélén leraktuk a gépeket és gyalog jártuk be a lepusztult körzetet.
Az egykor katonai reptérként és támaszpontként szolgáló kisvárost a ’60-as években építették. Orosz és ukrán katonák állomásoztak itt családjukkal együtt egészen a Szovjetúnió felbomlásáig. Akkor azonban egyre többen vándoroltak el, így a ’90-es évek elején elhagyatottá vált a laktanya.
A lerobbant városrészt gyakran Magyar Csernobilként emlegetik, de közel sem az. Nem jártam az atomkatasztrófa helyszínén, de képeket láttam és talán ezért számítottam többre. Vártam egykori életre utaló jeleket: bútorokat, könyveket, játszóteret, bármit. Ehelyett gyakorlatilag növényekkel, fákkal, bozóttal benőtt épületeket láttunk, a falakon és a törmeléken kívül semmi más nem maradt meg. A hely hangulata sem volt hátborzongató, mivel elég sokan turistáskodtak a laktanyában, míg mások egy lezárt területen driftelgettek, de paintball nyomai is látszottak a falakon. Ja, és szellemekkel sem találkoztunk. A magas elvárásaim ellenére érdekes volt, egyszer mindenképp érdemes megnézni.
Balaton-felvidék
Egy órás nézelődés után nyeregbe pattantunk és visszakanyarodtunk az elkerülőre és Balatonfüred felé folytattuk utunkat. A part melletti 71-es úton kényelmes tempóban haladtunk, hogy legyen időnk a vitorlásokkal teli Balatont csodálni. Zánkánál Tapolca felé fordultunk. Érdemes erre menni, mert természeti látnivalókban gazdag, dimbes-dombos vidéken kanyaroghatunk. Ráadásul alsóbb rendű út ellenére nem volt rossz a minősége.
Malom-tó, Tapolca
Krisztián néhány éve fedezte fel a helyet, úgyhogy ismerte a járást. Egy külső parkolóban álltunk meg, ahonnan 3 perc sétára volt a tó. A kis tóhoz az út egy patak mellett vezetett. Rendkívül hangulatos kis hely a Malom-tó és környéke: be van parkosítva, a tóban különböző méretű és színű halak úszkálnak, és a víz sodrását kihasználva vízimalom is működik. (Elvileg, mert amikor ott jártunk épp nem üzemelt.) Ettünk egy fagyit és elindultunk haza.
Devecser-Pápa-Győr útvonalat beszéltük meg, de én még csavartam rajta egyet: beiktattam a múltkor felfedezett kanyargós szakaszt a 83-ason, ezért senki sem értette Devecser után miért fordulok Veszprém felé. Eszter mondta is, hogy Győr egyenesen van. Győr előtt megbeszéltük, hogy lesz még folytatás és elköszöntünk.
Útvonal
