Közeli hegyeken Ausztriában

2020. július 02. 15:00 - Forrás Dániel

20200627_121949.jpgA koronavírus miatti korlátozásoknak köszönhetően már rendesen ki voltam éhezve egy motoros túrára. Két és fél nap pillanatok alatt elröppen, de egy közeli utazás, néhány program és még egy kis kanyargás is belefér.

Spuri Göstlingbe!

Az úticél kiválasztásával nem kellett „bajlódnunk”, mivel barátaink meghívtak magukhoz Göstlingbe. Pénteken munka után indultunk Győrből, a navigáció szerint 4 óra 14 perces útra. A magyarországi szakaszt autópályán tettük meg, majd a hegyeket és a kanyargós 21-es utat vettük célba. A hegyekhez közeledve sötét felhők kezdtek el gyűlni a horizonton, de a szél- és útirányunk alapján még elkerültük a zuhét.

A szerencse azonban elkerült minket, mivel pont a kanyargós szakasz elején kezdett el cseperegni az eső, kb. Gutenstein magasságában. Jó érzékkel félreáltam, hogy felvegyük az esőruhát. Utána szerintem nem mentem egy kilométert se és máris leszakadt az ég.

20200626_180305.jpg

Eszter véleménye az időjárásról

Egészen Terzig esett változó intenzitással, közben pedig kisütött a nap és szivárványok jelentek meg az égen. Az út hátralévő részén az útburkolat a legtöbb helyen vizes maradt, így továbbra sem lehetett bátran csapatni, de pihenőkkel együtt így is jó időt mentünk, 7 után nem sokkal futottunk be Göstlingbe.

Lunzer See

A szombati nap elsősorban a kirándulásról szólt. Reggeli után a közeli Lunzi-tó partján sétálgattunk. Hangulatos, szép kis tó.

Hochkar

A délelőtt második felében a Hochar hegycsúcs meghódítása következett. Motorral és autóval a központi parkolóig lehet felmenni, utána a felvonó és a gyalogtúra között lehet választani. Mivel kirándulós napot terveztünk utóbbi mellett döntöttünk. Fáradozásainkért a látvány és persze az ebéd kárpótólt.

Régóta ki voltam éhezve egy jó császármorzsára, úgyhogy nem volt kérdés mit eszek. Gondoltam eszek hozzá levest is, nehogy megéhezzek 2 óra múlva. Levesnek egy osztrák specialitást választottam, a Kaspressknödelsuppet, azaz sajtgombóc levest. Ezt még lefojtottam egy jó hideg bodzaszörppel. Isteni volt!

20200627_130905.jpg

Koradélután értünk le a hegyről, így maradt időm egy laza gurulásra is. A 115-ös, a 121-es és a 31-es út által határolt kört tettem meg. Voltak benne technikás, élvezetes szakaszok is, de többnyire a tempós haladásnak kedvezett az utak vonalvezetése.

Irány haza, de ne olyan gyorsan!

Hazafelé természetesen nem a legrövidebb úton mentünk. Ez a nap a motorozásról szólt, ki akartam használni minden egyes percét, hogy bemotorozhassam a környék legjobb szerpentinjeit.

Először a Wildalpenen keresztül kanyargó 24-es úton gurultunk végig, majd felmentünk Niederalplbe.

20200628_101657.jpg

Utána a 23-as, 21-es és a 214-es úton haladtunk észak felé, majd Türnitz után ráfordultunk az L102-esre. Kb. 1,5 sávnyi széles az út, de itt már rendesen döntögetve lehetett fűzni a kanyarokat. A 39-esen mentünk tovább, aztán délre fordultunk a 28-ason Mariazell irányába. Ezen a szakaszon motoroztam a hétvégén a legjobbat. Széles, tükörsima aszfalt, változatos, technikás kanyarok, minimális forgalom. Imádtam.

A 28-as után a 20-as úton folytattuk utunkat dél felé. Ekkor már a hasunk is jelzett, hogy ebédidő van, úgyhogy random kiválasztottuk a legközelebbi éttermet, ami az Ötscher lábánál, a Stausee partján helyezkedett el. Ettünk egy snassz rántott húst, vagy ahogy errefelé mondják Wiener Schnitzelt. Ízre nem volt rossz, de nem a várt bécsi szelet volt, ami akkora, hogy elrejti az alatta lévő tányért é a rajta megbújó krumplisalátát.

Ebéd után továbbra is déli irányba haladtunk a 20-ason. Ahogy fogytak a kilométerek, úgy sötétedtek a felhők az égen. Thörlnél megálltam egy benzinkúton naftát vételezni, illetve tájékozódni a meteorológiai helyzetről. Egy szemből jövő motorosost meg is kérdeztem, azt mondta még nem esik, ha sietünk megelőzhetjük. Hát persze hogy a falu után egyből elkezdett szemerkélni. Nem foglalkoztam vele, úgy voltam vele ennyi belefér, ha gyorsak vagyunk megúszhatjuk. Nem így történt. 1 perc múlva már szakadt az eső, úgyhogy muszáj volt megállni felvenni az esőruhát. Pár kilométert mentünk az esőben, majd úgy rákezdett, hogy jobbnak láttam megállni egy buszmegállóban. Itt rendeztük sorainkat és úgy döntöttünk felesleges a következő szerpentin felé venni az irányt, mert esőben úgyse lehet rajta jót motorozni. Ezért most a 64-es út kimaradt, helyette egy gyorsabb útvonalon indultunk haza.

20200628_145855.jpg

Szumma szummárum érdemes akár egy hétvégére is kiugrani a sógorokhoz, mert szuper látnivalók vannak és rengeteg kanyar!

Tarts velem legközelebb is, a következő túrabeszámoló Montenegróról fog szólni! (Ha a járványügyi helyzet miatt nem hiúsul meg a túra.)

Útvonal 

utvonal_6.jpg

Ha tetszett az írás kövesd a blogot!
Ha nem szeretnél lemaradni a következő kalandomról kövess Facebookon.
Ha csak a képek érdekelnek keress Instagramon.
Túraútvonalaimat nézd meg RBikeren.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://igymotorozoken.blog.hu/api/trackback/id/tr6615978852

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.