Régóta szerepelt az útvonalterveim listáján a szlovákiai 14-es, amit végre sikerült bejárnom. Az időjárás appokban napról napra változott az eső valószínűsége, ami teljesen elbizonytalanított a gurulással kapcsolatban. Mivel rég voltam már motorozni, úgy voltam vele, hogy emiatt nem halasztom el a motorozást, max felveszem az esőruhát és/vagy másfelé megyek ha úgy alakul.
Épp hogy elhagytam a várost, máris elkezdett szemerkélni az eső. Gönyűn muszáj volt megállnom felvenni az esőruhát. Megfordult a fejemben, hogy mégse megyek át északi szomszédunkhoz, hanem Nagyszentjános felé fordulok déli irányba és hazai utakon tekergek tovább. Inkább az esőt és a bizonytalant választottam, mert nem volt kedvem az unalomig ismert, többnyire forgalmas szakaszokon vegetálni. Komáromig csapattam a szakadó esőben, ahol szerencsére már nem esett, így kibújhattam a plasztikból.
Magam mögött hagyva az esőfelhőket és az új Monostori hidat, a szlovák 589-esen kezdtem élvezni motorozást. Finoman kanyargós, kellemes vonalvezetésű kis út ez a szántóföldek között. Egyszer csak a semmiből elkezdett csöpögni az eső. Fel is néztem az égre, hogy miből esik, de nem lett meg a “tettes”. Ezért be se öltöztem, ami jó döntésnek bizonyult, mert 1 perc múlva már nyoma sem volt az esőnek.
Dél magasságában értem a hegyek lábához, amik felett elszórt foltokban sötét felhők gyülekeztek. Szerencsére pont a felhőket elkerülve vitt a navi, úgyhogy lehetett csapatni az 524-esen Selmecbányáig. Frankó aszfalt, sok kanyar és minimális forgalom jellemzi ezt a nagyjából 20 kilométeres, 1,5-2 sávos, keskeny erdei utat.
Selmecbányán most nem álltam meg, de ha még nem jártál erre érdemes körülnézni. A bányamúzeumot nagyon ajánlom, nekem hatalmas élmény volt. Ide kattintva elolvashatod milyen volt.
Zólyomnál már nem sikerült kicseleznem az esőfelhőket, öltözhettem be megint. Reménykedtem benne, hogy mire elérem úticélom jobbra fordul a helyzet, de nem így történt. A 14-es elején még esett, a közepén már csak vizes volt az út, a kevésbé kanyargós végén pedig már száraz. Sajnos nem sikerült értékelhetőt motoroznom ezen a szakaszon. Összességében nem esett le az állam a 14-es úttól: a hegyi szerpentines rész elég rövid és az aszfalt a legtöbb helyen inkább átlagos mint jó. Ha erre jársz érdemes beiktatni az útvonaltervbe, de csak az út miatt nem érdemes idejönni.
Innen már hazafelé indultam a Garam folyó mellett kanyargó 65-ös, majd 76-os úton. Útközben tettem egy rövid kitérőt, hogy szemügyre vegyem Saskő várának romját. Közvetlenül csak gyalogosan megközelíthető egy meredek kapaszkodón keresztül. 15 percnyire van a bekötőúttól. Engem annyira nem érdekelt a rom, hogy ezt bevállaljam, úgyhogy csak messziről gyönyörködtem a látványban.
Örültem volna ha eseménytelenül telik az út hazáig, de még egyszer megtornáztatott az időjárás. Negyedik, egyben utolsó alkalommal talált meg az égi áldás, és harmadszor vehettem fel (majd kicsit később le) a műanyag esőruhát.
Otthon a garázsban a szokásos láncápolás után észrevettem, hogy a hátsó gumiban mintha egy tűzőgép kapocs lenne. Nem az volt. Kihúztam és kiderült, hogy egy vékony drótdarab volt, ami majd 1 centi hosszan a gumiba fúródott. Természetesen egyből szelelni is kezdett az abroncs. Még egyszer körbeforgattam a kereket és felfedeztem benne egy szöget is. Öröm az ürömben, hogy már úgy is cserés lett volna a gumi, mert elérte a profilmélység a kopásjelzőt.
Útvonal
Ha tetszett az írás kövesd a blogot!
Ha nem szeretnél lemaradni a következő kalandomról kövess Facebookon.
Ha csak a képek érdekelnek keress Instagramon.
Túraútvonalaimat nézd meg RBikeren.
