Hágótúra a Júlia-Alpokban

2019. június 24. 15:30 - Forrás Dániel

20190615_095331.jpgA 4 napos túrára testvéremmel indultam. Szlovéniában, Kranjska Gorában szálltunk meg, ahonnan csillagtúra szerűen, csomagok nélkül motorozhattuk be a Júlia-Alpok hágóit. Felfedeztük a környék látnivalóit, kiruccantunk a tengerpartra csobbanni egyet, csapattuk a régió legjobb hegyi szerpentinjein, hóakadályba ütköztünk és még a fékem is elszállt.

1. nap: Győr – Lavamünd – Sonegger See – Loibl-hágó – Kranjska Gora – Vršič-hágó

Az első és utolsó nap nagyrészt az utazásról szól, de ha lehet elkerüljük az autópályákat és igyekszünk kanyargós szakaszokon keresztül megközelíteni úticélunkat. Úgy gondoltam az osztrák határt átlépve elkezdenek tekeregni az utak, de nem így történt. Hiába mentünk főúton, falu falut követett és már annak örültem, ha két „dorf” között volt akkora távolság, hogy felgyorsítva a menetszéllel kicsit lehűthettem magam. 250 km-rel az indulást követően Eibiswald utánvégre feltűntek a navigáción a kacskaringós útvonalak. Mielőtt nekiindultunk volna a kanyarvadászatnak még megálltunk pihenni egy félreeső erdős részen, hogy felfrissítsük magunkat.

nevtelen-1_1.jpg

A pihit követően aztán beindult a bugi a 69-esen egészen Lavamündig. Nem véletlenül dícsérik sokan ezt a szerpentint: széles sávok, príma aszfalt és úgy tekeredik, mint a kígyó! Én is csak ajánlani tudom!

Innentől kezdve nem lehetett panaszunk az útra, nem sokat mentünk már egyenesen. A 69-es út után a 81-esen mentünk tovább. Az út melletti Sonegger See-nél meg is álltunk, majd folytattuk a kanyargást a 85-ösön és a 91-esen, hogy a Loibl-hágón keresztül érkezzünk meg Szlovéniába.

img_20190613_141056.jpg

Egy finom cappuccinot követően a 638-as, majd a 452-es útnak köszönhetően megismerkedhettünk a városi, egysávos, szűk hegyi utakkal, majd a főútra érve a Száva mellett gurulva értük el a Jasna tó melletti szállásunkhoz.

Mivel idővel jól álltunk, becsekkolást követően elindultunk felfedezni a környéket motorral, de hamar a Vršič -hágó tetején találtuk magunkat. Nem időztünk sokat, mert elkezdtek gyülekezni a felhők, az eső is elkezdett csöpögni, úgyhogy lefelé menet is megnéztük magunknak a hágó északi oldalán lévő macskaköves kanyarokat.

20190613_174723.jpg

2. nap: Kranjska Gora – Bledi-tó – Bohinji-tó – Sistiana Bay – Napóleon-híd, Kobarid – Vršič-hágó – Kranjska Gora

Úgy döntöttünk, hogy a Bledi tavat nem a főút felől közelítjük meg, hanem az alsóbb rendű 907-esről. A kb. 1,5 sávos út nagyon szép erdős-mezős vidéken keresztül kanyargott. Szinte csak kerékpárosokkal találkoztunk útközben, néhány autóst és motorost leszámítva.

Bled

A Bledi várhoz mentünk először, hogy megcsodáljuk a tóra néző csodálatos panorámát, de ez sajnos a parkolóból nem látszik. Fel a várba elég sokat kellett volna még sétálni motoros szerkóban, ráadásul már lent a bejáratánál irtózatosan nagy volt a sor, kb. percenként 3 busz állt meg turistákkal teletömve, úgyhogy elengedtük ezt a dolgot és lementünk a tópartra. A part közelében motorral is alig bírtunk megállni, de a látványra nem panaszkodhattunk.

20190614_100942.jpg

Bohinji-tó

Sokkal jobban tetszett, mint a Bledi-tó, mert jelentősen kevesebb turista volt – sőt inkább csak kirándulók – így csendesebb is volt és jóval természet közelibb. A kristálytiszta vízben lehetett látni az úszkáló halakat és még a kacsák is kijöttek a partra pár finom falat reményében.

Tavak után irány a tenger!

A 909-es jelzésű úton szerpentinen indultunk meg: többnyire 1-1,5 sávos, technikás szakasz visz fel a hegyre, majd le. Itt aztán tényleg nem volt egyenesben a motor, egymásba értek a kanyarok az átlagos minőségű, toldozott-foltozott aszfalton.

A 403-as útra becsatlakozva teljesen más típusú útszakasz következett. A kétsávos út burkolata jó volt és a út vonalvezetése a lehetővé tette a tempós, csapatós motorozást. Nekem ez a típusú kanyarvadászat a kedvencem, úgyhogy nagyon jót tudtam menni a gyér forgalmú úton.

Az olasz tengerpartra az Isonzó mellett húzódó 103-as út vezetett, ami hasonló adottságokkal bírt mint az előző 403-as, csak ezen egymásba értek az autók és kamionok, akkora volt a forgalom. Mindenesetre a tájban lehetett gyönyörködni, a folyó szép zölden kísért minket egészen a határig.

nevtelen-2.jpg

A hegyeket magunk mögött hagyva az eddig sem csekély hőmérséklet tovább emelkedett, a menetszél ellenére izzadtam a ruhában. Az út is kezdett kiegyenesedni, úgyhogy az utolsó szakasz a tengerhez elég szenvedősre sikeredett.

Sistiana

A part és az öböl jól nézett ki és a tenger is kellemesen meleg volt. DE, és most jön egy nagy de! A strand eléggé lepusztult volt, kavicsos volt a part, hirtelen mélyült, a kajás büfé bezárt délután 3-kor pénteken, úgyhogy még egy jót se tudtunk enni. Nem erre számítottunk, szóval kicsit csalódottan indultunk visszafelé.

20190614_154339.jpg

Napóleon-híd, Kobarid

Ugyanarra mentünk vissza amerre jöttük. Visszafelé talán jobban lehetett haladni, ezért jobban is élveztem. A 103-asról a 102-esre fordultunk, ahol már tényleg jólesett a motorozás az út adottságai és az átlagos forgalom következtében.

A Soca folyó felett átívelő híd azért kapta Napóleonról a nevét, mert az Ausztria elleni háborúban áthaladt a hídon. Tényleg szép látványt nyújt, ha erre jártok érdemes megnézni!

Vršič-hágó

A 203-as úton folytattuk a kanyargást, majd Bovec után a 206-osra kanyarodtunk rá, hogy déli oldalról is megmásszuk a Triglav Nemzeti Parkot keresztülvágó Vršič-hágót. Ez az útszakasz is volt legalább olyan jó, mint délelőtt a 403-as, ha nem jobb. Egészen a hágó lábáig csapattuk, majd jöhetett a „hegymászás” a hajtűkanyarokon keresztül. Erről az oldalról jobb volt felmenni, mert a déli oldalon nincsenek macskakővel kirakva a kanyarok.

3. nap: Kranjska Gora – Mangart – Nassfeld-hágó – Villacher Alpenstrasse – Kranjska Gora

Tegnap kicsit túltoltuk a programokat és hosszúra nyúlt a nap, ezért ma egy lazább napot iktattunk be, hogy mindenhol elegendő időt tudjunk eltölteni rohanás nélkül. A túrák alatt igyekszünk új utakat felfedezni, ezért első állomásunkat, a Mangart hegyet nem a Vršičen keresztül, hanem Olaszország felől az SS54-es úton a Predil-hágón át közelítettük meg. Nem csalódtunk, ez is egy szuper, motorozásra ajánlott útvonal.

Mangart

A hegyre felvezető út egysávos, folyamatos kétirányú forgalommal, beláthatatlan szűk kanyarokkal és melletted a szakadékkal... Ezért különösen körültekintően haladtunk a 2679 méteres csúcs felé. Teljesen új, leírhatatlan élmény volt számomra a felmotorozás. Számtalan kanyar, gyors szintemelkedés, alagutak, a látvány ami elém tárult és a csúcs felé közeledve egyre gyakrabban megjelenő hófoszlányok. Már nem jártunk messze a csúcstól, amikor hóakadályba ütköztünk. A hólánc meg otthon maradt, úgyhogy eddig jutottunk. A kilátás innen sem volt kutya.

20190615_100156.jpg

20190615_100343.jpg

Oda a hátsófék!

Elidőztünk a hegyen, majd lefelé jövet kb. félúton azt veszem észre, hogy elszállt a hátsó fékem. Megálltunk, megnéztük mi lehet a gond és a túlmelegedés tűnt a legvalószínűbbnek. A túra előtt 1 héttel volt a motor fékfolyadék cserén, illetve a fékbetéteket is ellenőriztettem, de mégis utóbbi elkopására gyanakodtam, mivel az utóbbi időben elég hanyagul dolgozott a szerviz, ahova hordom a gépet. Nem tehettem más, bíztam benne, hogy ha kihűl a fék visszajön a fékhatás. Kicsit vártunk, majd óvatosan legurultunk és éledezett a fék is.

A Predil-tónál még megálltunk, adtunk időt a féknek és „meg is javult”. Persze ezután már nem bíztam benne, attól tartottam bármikor elszállhat újra. Bennem volt az is, hogy ha a betét kopott el a tárcsát nem kéne tönkre tennem.

Nassfeld-hágó

A visszahűlt fékkel Olaszország belseje felé indultunk az SP76-on a Sella Nevea hegyszoroson keresztül, majd északi irányba kormányoztuk a vasakat az SS13-as (gyorsforgalmi!?) útra, hogy az SP110-es szerpentinen elérjük a Nassfeld-hágót. Olaszország felől a szerpentin nem túl jó, átlagos minőségű, többnyire 1-1,5 sávos. Ha csapatni szeretnél azt ajánlom Ausztria felől közelítsed meg!

Villacher Alpenstrasse

A villachi alpesi útra történő átjutás motorozási élményt nem adott, ellenben a fizetős panorámaúttal. 11,5 euro volt motoronként a díj, de minden egyes eurocentet megért. 20 km hosszan lehet tekeregni a kölönböző típusú kanyarokban, az aszfalt tökéletes, a forgalom minimális, úgyhogy lehet lapogatni szépen! Tesómmal mindkettőnknek nagyon bejött, fordultunk is rajta kétszer. Motorozási szempontból a túra legjobb útja volt. Ha a környéken jársz semmiképp se hagyd ki!

A jó kis kanyarvadászat után az osztrák 109-es és a szlovén 201-es utat összekötő Wurzen-hágón keresztül értük el a szállásunkat.

Jasna tó

A fasza motorozást egy hűsítő csobbanással kívántuk megfejelni. Először hidegnek tűnt a tó, nem véletlenül nem fürdött benne 1-2 elvetemült embernél több. Átmentünk a szomszédos Pisnica folyó vízhőmérsékletét is lecsekkolni, de újra kellett a hideg fogalmát. 10 másodpercet voltam bokáig a vízben és lefagyott a lábfejem. Úgyhogy visszamentünk a Jasna tóhoz csobbanni egyet, aminek a vize már melegnek tűnt a Pisnica után. Hozzáteszem ez sem volt az, úgyhogy gyors mártózás után iszkoltam is kifelé. Ádám jobban bírta, ő még lubickolt is egy kicsit.

Piscina folyó

Utunk során több helyen láttuk, hogy a széles folyómederben „alig csordogál” a víz. Itt is ez volt a helyzet, de ennek hála simán besétálhattunk a folyó közepére. Meglepő milyen erős sodrása van a 30 centis víznek is. Nekem amúgy tetszettek a folyók így is.

Kranjska Gora

Este még besétáltunk a városba vacsorázni, körülnézni és szuvenírt vásárolni. Semmi extrát nem nyújt, teljesen átlagos üdülőfalu.

4. nap: Kranjska Gora – Győr

Hazafelé másik útvonalon mentünk, de elég szenvedősre sikeredett. Jesenicéig (20 km) azt mondom még élvezetesen lehetett kanyarogni, de utána besűrűsödtek a települések és a forgalom is. Kranjig mentünk a Száva mellett, utána északnak fordultunk a 210-es útra, majd a határt átlépve az osztrák 82-esen mentünk tovább. Ezen a szakaszon még szerpentineztünk egy utolsót. Rövid osztrák szakasz következett, majd a szlovén 1-esen mentünk Mariborig a Dráva mellett. Sajnos nem váltotta be az út a hozzá fűzött reményeket: nem volt igazán kanyargós és sok volt a település. Ezután a legrövidebb úton húztunk haza, de még ez is hosszú volt.

Mi lett a fékemmel?

A túlmelegedés után végig kíméltem és nem is jelentkezett újra a hiba. Természetesen a sok rossz tapasztalat miatt új szervizt kellett keresnem, ami nem egy egyszerű mutatvány, mivel nincs nagy merítési lehetőség és kevés a szerelő, ezért 1,5 hónapos előjegyzés van szinte mindenhol. Miután mindenhonnan lepattantam felhívtam a robogómat szervizelő maszek srácot, hogy nagymotorokkal is foglalkozik-e. Pozitív volt a válasz és még aznap délután oda is vihettem a motort. Azt mondta a fékbetétek rendben vannak, valószínű a fékolaj forrt fel a sok fékezés miatt. Szintén csak valószínűsíteni lehet, hogy az ex szerelőm DOT 4.0-ás olajat tett bele (már ha kicserélte, mert elég koszos volt), ami az előírás, de a DOT 5.1-nek magasabb a forráspontja és ezáltal jobban bírja ezt a fajta terhelést. Másnap mehettem is a Banditért.

Google maps útvonal

1. nap
2. nap
3. nap

4. nap

utvonal_3.jpg

A következő túrán Erdély felé veszem az irányt, ahol többek között a Transfogarason és a Transalpinán fogok motorozni. Tarts velem akkor is!

Ha tetszett az írás kövesd a blogot!
Ha nem szeretnél lemaradni a következő kalandomról kövess Facebookon.
Ha csak a képek érdekelnek keress Instagramon.
Túraútvonalaimat nézd meg RBikeren.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://igymotorozoken.blog.hu/api/trackback/id/tr9614907510

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.