soostamas • 3 nap
USA (A&M Films, Channel Productions, Universal), 97 perc, Technicolor, dráma
A Filmről
A film eredeti címe (The Breakfast Club) azokra használt kifejezés, akiknek iskolaidőn túl is az intézménybe zárva kell maradniuk büntetésképpen. Öt középiskolás diák, akik minden bizonnyal nem barátkoznának egymással, ugyanígy kénytelen együtt tölteni egy szombati napot, mert büntetésként az iskolában kell maradniuk az igazgatóhelyettes (Paul Gleason) felügyelete mellett. Brian, az eminens tanuló (Anthony Michael Hall), Allison, a különc művészlélek (Ally Sheedy), Andy, a sztársportoló (Emilio Estevez), John Bender, a minden ellen lázadó, ügyeletes rosszfiú (Judd Nelson) és Claire, az elkényeztetett bálkirálynő (Molly Ringwald). Először még mindenért egymás torkának esnek, de az összezártság következtében hamarosan megnyílnak egymás előtt és rádöbbennek, hogy rengetek közös tulajdonságuk van.
John Hughes az első filmjét viszonylag későn, 34 évesen rendezte, a siker azonban nem váratott sokat magára, ez az alkotás volt ugyanis a Tizenhat szál gyertya (Sixteen Candles, 1984), mely az évtizedek során szintén kultikus státuszba emelkedett. Hughes mindössze néhány nap leforgása alatt írta meg a forgatókönyvet, majd miután összeválogatta a fiatal színészekből álló szereplőgárdát, napokon keresztül úgy tartott velük próbákat, mintha színdarabot adnának elő, így mire a valós forgatás elkezdődött, a cselekmény is tovább finomodott. Magát a filmet is inkább az ügyesen megírt párbeszédek viszik előre, mint a cselekmény.
A forgatás helyszíne a Maine North középiskola volt Des Plaines-ben, ugyanabban az iskolában, ahol Hughes Meglógtam a Ferrarival (Ferris Buller's Day Off, 1986) című filmjének iskolai jeleneteit is felvették. A fiatal színészek remekül oldották meg a feladatot, példának okáért a film egyik legfontosabb jelenetében, amikor a könyvtárban ülnek körben, a színészek végig improvizáltak, egyáltalán nem voltak előre megírt dialógusok. Mindemellett a film üzenete is rendkívül erős, ugyanis a Nulladik óra egyrészt szól arról, hogy milyen fontos, hogy minden esetben kimondjuk a sérelmeinket és ne legyünk restek segítséget kérni. Szól továbbá a felnövés nehézségeiről, a tinédzserkor konfliktusairól. A fiatal színészpalánták, közülük is leginkább Molly Ringwald elbűvölő alakítása, valamint az egyszerre könnyed, mégis érzelmes megközelítés remekül működött, és már előre jelezte azt a formulát, mely egy évvel később, a Nulladik órában ért fel a csúcsra.
Nincs még egy film, amely jobban jellemezné ezt a korszakot vagy épp nagyobb kultuszt teremtett volna a fiatalok körében. Hughesnak sikerült megértenie mi az, ami az 1980-as évek tizenéveseinek a legnagyobb problémát jelenti és sikerült figyelmen kívül helyeznie a szülök, valamint a tanárok által rájuk erőltetett képet. A Nulladik óra a fiatalok szorongásait kifejező alapfilmje lett és számos követőre talált a későbbiekben. Nem mellesleg a film volt a nyolcvanas években igencsak népszerű, fiatal színészekből álló Brat Pack csoport legfontosabb műve is. Ide tartoznak a filmben szereplő színészek mellett olyan hollywoodi sztárok, mint Rob Lowe, Demi Moore, John Cusack, James Spader, Matt Dillon, Robert Downey Jr., Charlie Sheen, Jennifer Grey, Matthew Broderick, Sean Penn vagy éppen Tom Cruise. A Nulladik óra egy kifejezetten fontos alkotás, mely nemcsak egy remek korlenyomat, hanem egy újfajta műfajt definiáló mestermű. Utóbbi pedig azért is örömteli, mert egy olyan zsánert hívott életre, amely azóta számtalan emlékezetes alkotással örvendeztetett meg bennünket.
Érdekességek
- Többórányi anyag van, amely végül nem kerül be a filmbe, többek között egy olyan rész is, amelyben a fiatalok elalszanak és a nézők betekintést nyernek az álmaikba.
- Emilio Estevezt eredetileg John Bender szerepére hallgatták meg, de amikor Hughes nem talált megfelelő színészt Andrew Clark szerepére, Estevezt újra meghallgatták. Bender szerepére Nicolas Cage is szóba került, és végül Judd Nelson és John Cusack közül az utóbbira esett a választás. A forgatás előtt azonban úgy döntött a rendező, hogy Cusack-ot lecseréli Nelsonra, mivel előbbi nem nézett ki eléggé félelmetesnek a szerepében.
- Molly Ringwald eredetileg Allison szerepét kapta volna, azonban felháborodottan közölte a rendezővel, hogy ő minden áron Claire-t szeretné eljátszani. A női főhősre olyan színésznők is jelentkeztek, mint Laura Dern, Jodie Foster és Robin Wright.
- A forgatások alatt John Hughes rendező majdnem elbocsájtotta Judd Nelsont, mivel a filmezés szüneteiben folyamatosan zaklatta Molly Ringwaldot. Végül, az igazgatóhelyettest játszó Paul Gleason közbenjárására maradhatott.
- Ahhoz, hogy hitelesen tudjon a lázadó diáksrác bőrébe bújni, az akkor 24 éves Judd Nelson visszaült az iskolapadba. Egy, a forgatáshoz közeli chicagói gimnáziumot látogatott meg több alkalommal, még az ottani tanulókat is sikerült meggyőznie, hogy tényleg oda jár. Diáktársainak még sört is vett egyszer a „hamis” személyi igazolványa segítségével, cserébe egy fuvart kért a hotelhez, ahol a többi színésszel szállt meg a film készítése erejéig, és azt hazudta, azért lakik itt, mert az apja börtönben ül.
- Amikor Ally Sheedy karaktere „havazást” idéz elő azzal, hogy hajkoronájából korpát ráz a földre, amit látunk az igazából nem is korpa, hanem reszelt parmezán sajt. A film egy másik jelenetében, mikor a diákok kábítószert fogyasztanak, marihuána helyett oregánót láthatunk a vásznon.
- Amikor Judd Nelson a vége főcím előtt sétál a kamera felé, és örömittasan felemeli az egyik öklét, szintúgy rögtönzött jelenet volt. A rendezőnek, valamint az egész stábnak annyira megtetszett ez az egyszerű gesztus, hogy végül ez lett az alkotás utolsó képkockája is.
- Az eredeti tervek szerint tíz évente folytatást készítettek volna az alkotók a filmhez. Ezekben ismét összegyűlt volna a csapat, átbeszélvén, hogy kivel mi történt az elmúlt időszakban. Ez a tervezet azonban leginkább John Hughes és Judd Nelson konfliktusa miatt végül nem valósulhatott meg.
- 2005-ben, az MTV Movie Awards-on, a film 20. évfordulója alkalmából Silver Bucket of Excellence-díjjal jutalmazták az alkotókat. Az eseményre az MTV meghívta az egykori főszereplőket, akik Emilio Estevez kivételével részt is vettek a díjátadón. Az este folyamán a Yellowcard nevű pop-punk zenekar előadta a film himnuszát, az eredetileg a Simple Minds dalát, a Don't You Forget About Me-t.
Vélemény
Ami nekem a Moszkva tér volt, az a legtöbb velem egykorú (na jó, egy kicsit idősebb) amerikainak, a Nulladik óra. Mivel fiatalabb koromban nem hallottam a filmről, amikor pedig már igen, akkor már nem igazán érdekelt a témája, így egészen mostanáig nem láttam John Hughes kultstátusznak örvendő filmjét. A filmmel ellentétben a rendező neve már jóval ismertebb volt és rajtam kívül másoknak is ismerős lehetett, ha maga a név nem is, de azok a filmek, amikben közreműködött már jóval inkább. John Hughes nevéhez (főként forgatókönyvíróként) ugyanis olyan filmeket köthetőek, mint a Meglógtam a Ferrarival, a Beethoven, a Reszkessetek, betörők! vagy épp a Griswold család kalandjait bemutató Vakáció-filmek. Fentiekhez képest mostani filmünk jóval komolyabb témákat érint és magam sem gondoltam volna, hogy végül úgy fogok felállni a film mellől, hogy ez bizony tetszett.
A film legnagyobb ereje leginkább annak egyszerűségében rejlik, ugyanis a rendező csupán annyit csinált, hogy fogott öt teljesen különböző habitusú karaktert, és összezárta őket egy helyen. Mindezek alapján a legtöbbeknek unalmasnak tűnhet a alapfelállás, azonban ahogy a fiatalok elkezdenek beszélgetni egymással és ennek köszönhetően egyre jobban megismerik egymást, úgy válik ezáltal a film is egyre érdekfeszítőbbé. Felehetően amiatt nyerte el végül a tetszésemet, mert egy jól megkomponált kamaradarabról van szó, amiket egyébként igencsak kedvelek. Hughes mindösszesen annyit csavart a történeten, hogy meglebegteti azt a dolgot, hogy ezek a kényszerű összezártság alatt kialakuló barátságok (és szerelmek) a hétfői tanítás kezdetével pillanatok alatt a semmibe foszlanak, és az öt fiatal ismét idegenként néz majd egymásra.
A filmben bemutatott karakterek amellett, hogy számos akkori (és részben mai) amerikai tinédzserre jellemző sztereotípiát felvonultatnak, mégis működnek. Claire, az anyuka kedvence a közösség nyomásával küzd, John Bender bántalmazó családi környezetből származik (ezért is érzi szükségességét a folyamatos agressziónak, ami egyfajta védekezési mechanizmus nála), Brian és Andy pedig összeroskad a folyamatos teljesítménykényszer alatt, amit szüleik vagy épp a környezetük támaszt feléjük, míg a különc Allison számára a kényszeres hazudozás egyfajta menekülés a problémák elől. Mindegyikőjük fokozatosan döbben rá arra, hogy bár eltérő világnézettel, szociális és társadalmi háttérrel érkeztek, valójában a problémáik meglepően hasonlóak, miközben jelenetről jelenetre törnek felszínre a bennük rejlő indulatok, félelmek és a fiatalokat uraló, őrjítő bizonytalanság.
A pályakezdő fiatal színészek játéka egyértelműen sokat tesz hozzá a filmhez. Judd Nelson egészen kiváló az örök lázadó Bender szerepében, az édesapjára a megszólalásig hasonlító Emilio Estevez is kifejezetten jó alakítást nyújt az élsportoló Andy szerepében, a pálmát azonban egyértelműen Molly Ringwald viszi, aki lenyűgözően mutatja be, ahogy a saját kis rózsaszín világában élő Claire jelenetről jelenetre egyre mélyebben ássa bele magát saját lelki világába, és az ott rejtőző problémákba. Kár azért a film végi két szerelmi szálért, amit minden bizonnyal csak a pozitív végkicsengés miatt erőltettek bele az alkotók. Mindettől függetlenül nem véletlen, hogy a Nulladik óra az elmúlt negyven év alatt az 1980-as évek emblematikus darabjává és a mára már (főként Amerikában) a popkultúra részévé vált, hála a viszonylag rövid játékidő alatt felvonultatott univerzális gondolatoknak, az ikonikus jeleneteknek, az értő rendezésnek, illetve a fiatal színészek játékának köszönhetően.
Ítélet: 10/8,5
