Irány a bánya!

2018. július 30. 17:16 - Forrás Dániel

Néhány évvel ezelőtt autóval jártam Selmecbányán, és már akkor mondtam magamnak, hogy ide vissza kell jönni motorral. Kocsival is jót mentem a kacskaringós utakon, hát még motorral... Nem csak a szerpentinek, hanem a látnivalók miatt is érdemes Selmecbányára menni. A bányalátogatást különösen ajánlom, óriási élmény volt.

Szemerkélő esővel indult a nap Vértesszőlősön, pedig az időjósok kánikulát ígértek a hétvégére. Ennek megfelelően esőruhával nem készültem, úgyhogy volt dilemma elinduljunk-e. Végül úgy döntöttünk, hogy egy kis eső nem lehet akadály, max ha nagyon esik visszafordulunk. Szerencsére mire felöltöztünk a szemerkélés megszűnt.

A héregi szerpentin felé mentünk, ahol már nyoma sem volt az esőnek és az útburkolat is száraz volt. Ráadásul már befejezték az útfelújítást, úgyhogy príma minőségű aszfalton lehet erre motorozni.

Esztergomnál léptük át a határt, és a korábban megismert, kellemesen kanyargós 564-es úton mentünk tovább, ahonnan végig remek kilátás nyílik a Börzsönyre, majd a 66-os felé vettük az irányt az 51-es útig. Kétszer ránk ijesztett az eső, de csöpögésnél többre nem futotta. Ennyi még jól is esett a hőségben.

img_20180728_191504_ime.jpg

A 66-os ezen szakasza izgalommentes volt, leszámítva a madarakat: először egy kövér rigó miatt kellett fékeznem, hogy épségben átérjen előttem, majd Hitchcock egyik madara vitte le majdnem a fejemet.

51-es út

Az 51-es út szépen kanyargott a bányaváros felé. A sáv nem volt túl széles, és a burkolat is a nálunk megszokott minőség volt. Összességében ajánlott szakasz, de nekem most valamiért nem adták ki a kanyarok. Odafelé egész úton nem éreztem az íveket valamiért. Jó volt már megérkezni uticélunkhoz.

20180728_140929_ime_1.jpg

Selmecbánya

Selmecbányára beérve messziről megnéztük a Kálváriát és a Leányvárat, majd a történelmi belvárosban sétáltunk egy rövidet. Szó szerint rövidet, mert a rendkívül meleg volt, amit tetézett a hatalmas embertömeg. Pechünkre épp valamilyen rendezvény volt a városban és csak lökdösődni lehetett a belvárost megtöltő kirakodóvásárban.

20180728_143041_ime.jpg

Bányamúzeum

Negyed négy körül értünk a múzeumba, ahol tárlatvezetésre váltottunk jegyet fejenként 6 euróért. A pénztáros srác rendkívül segítőkész volt, elmondta hogy zajlik a bányabejárás és miket kell tudni a bányáról. Ezen kívül adott egy magyar nyelvű leírást a bánya történetéről, mivel a vezetés szlovákul van. Lehet kérni angol csoportvezetést is plusz pénzért, de erre mi nem tartottunk igényt. A következő csoport 4-kor indult, úgyhogy bőven volt időnk megnézni a szabadtéri kiállítást és enni egy fagyit.

A bányatúra egy rövid videózással indult, amiben alapvető információkat kaptunk a bányáról, illetve a bányászat történetéről és a különböző technikákról, amiket majd lent a bányában testközelből fogunk látni. Ezt követően kaptunk munkavédelmi sisakot, esőköpenyt és elemlámpát.

img_20180728_163240_ime.jpg

A bányába nem lifttel, hanem gyalog mentünk le. Szép libasorban, a sínek közé fektetett pallókon mentünk a csoportvezető után. Máshogy nem is tudtunk volna, olyan szűkek voltak az alagutak. A 193 centimmel szinte végig behúzott nyakkal és görnyedve kellett mennem, de az alacsonyabb látogatóknak is sokszor kellett így tennie a szűk járatok miatt. Egy szakaszon széltében is alig fértem el, úgyhogy belőlem biztos nem lett volna jó bányász. A bányában két szintet jártunk be és kb. 50 méter mélységig mentünk le. A levegő hőmérséklete állítólag 6-10 fok között volt, de nem éreztem olyan hidegnek. Hűvös volt, de a páratartalom magas és az esőköpeny alatt inkább melegem volt. A tárlatvezetés mindennel együtt durván 1,5 órába telt.

Nagyon élveztem még úgy is, hogy egy kukkot nem értettem az idegenvezetésből. Nem voltam még bányában és meglepett mennyire tetszett. A szűk, sötét helyek, a halvány fények, a nyirkos kövek, a vízfolyások, csöpögések, a mellettünk vezetett vezetékek és csövek, a kiállított bányászati fúrok, csillék és egyéb eszközök. Tényleg brutál jó élmény volt, a belépő minden centjét megérte.

További pozitívum, hogy a múzeumban és a bányában minden kiállított eszközhöz és illusztrációhoz tartozó szöveg 4 nyelven, köztük magyarul is ki volt írva. Ráadásul a túravezetők beszéltek angolul, úgyhogy simán lehetett velük kommunikálni.

524-es út

Hazafelé ezen a csodás szerpentinen mentünk. Simán lepipálja az 51-est, legközelebb biztos inkább erre jövök. Ráadásul a burkolat minősége is jobb. Nagyon jól lehetett döntögetni egyik kanyarból a másikba. A bő 30km-es szakasz utolsó harmada egyenes csak.

Miután lekanyarodtam az 524-esről a telefonom sikeresen lemerült és Eszteré is 5%-nál volt. Kis kavarodást követően sikerült betájolni magunkat és lankás tájakon, az 564-esen meg sem álltunk Esztergomig. Ott kicsit pihiztünk, majd jöhetett újra a héregi szerpentin és Szőlősön a végállomás.

Fasza kis útvonalat sikerült most összeállítani, mert a megtett 300 km-es táv 80 százaléka kanyargós volt és csak 20 százalék volt egyenes. Továbbá nem csak a kanyarvadászat, de a bányalátogatás is igazán remek volt.

Ha nem szeretnél lemaradni a következő kalandomról kövess Facebookon.
Ha csak a képek érdekelnek keress Instagramon.
A korábbi túraútvonalaimat nézd meg RBikeren.

Útvonal

Google maps
Rbiker

selmecbanya_ime.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://igymotorozoken.blog.hu/api/trackback/id/tr4814150741

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.