Ahol még a chopperes is lapon fordul…

2018. június 04. 17:40 - Forrás Dániel

Pezinská Baba - a perneki szerpenti

Szlovákiában, Pozsony felett, a Kis Kárpátok vonulatai között, Pernek és Bazin tlepülések között húzódik ez a mindössze 10 km hosszú, de rettentően kanyargós hegyi szerpentin, amit a helyiek Pezinská Baba-nak hívnak. Sok jót hallottam erről az útvonalról több különböző forrásból, úgyhogy megnéztem mit tud.

Odafelé

Nagymegyer felé indultam, de a rázós 13-es utat mindenképpen ki akartam hagyni, úgyhogy a határ után egyből letértem Kulcsod felé. Nem bántam meg, hiszen jó minőségű és kanyargós út fogadott. Ki is ült a mosoly az arcomra, ami sajnos nem tartott sokáig. A falu után átlagosan szar utak és unalmas tájak váltották egymást.

Az első nem várt eseményt a navigáció okozta. Mi más!? Mindig van vele valami. Most épp nem érzékelte, hogy elmentem a kijelölt köztes cél mellett, ezért Dunaszerdahely előtt tettem egy kis karikát teljesen feleslegesen.

A második említésre méltó dolog az az 572-es út. Nem azért mert annyira jó, hanem mert annyira szar. Nagyjából mint a határ és a Nagymegyer között. Rázott, dobált előre-hátra... mintha egy lovon ülnék, ami le akarna dobni. Szerencsére nem sok kilométert kellett megtennem rajta.

Haladtam tovább, már majdnem elkezdtem aggódni, hogy hol vannak a hegyek, amikor a pozsonyi agglomerációt elérve megpillantottam sötét felhők árnyékában a dombokat – mert hegynek azért túlzás nevezni. Esőbélést meg nem hoztam, úgyhogy nem voltak jók a kilátások.

Pernek ring

Végre elértem a célomat, néhány kanyar már a hátam mögött volt, amikor elkezdett szemerkélni az eső. Mondtam magamban, ha kell megázok, de vissza nem fordulok, ha már 2 órát jöttem ezért a kanyargós szakaszért. Szerencsére aztán semmi nem lett az esőből, az út se lett vizes, úgyhogy mehetett a motorozás.

20180603_163944.jpg

Itt aztán lehet döntögetni a kanyarokban. Sok visszafordító van, de tempósan lehet menni felfelé és lefelé is. Brutál jó volt, nagyon élveztem. A csizmám többször ért le a kanyarban, mint eddig összesen. Úgy voltam a hazaindulással, mint a kisgyerek a vidámparkban: „csak még egy utolsót megyek”.

Mint minden vidámparkban – hogy maradjak az előző hasonlatomnál – itt is sokan vannak. A motorosok eloszlanak az úton, illetve könnyen meg tudják előzni egymást. Viszont jelentős az autós forgalom, és nincs sok olyan egyenes két kanyar között, ahol lehetne biztonságosan előzni. Úgyhogy ilyenkor marad a vonatozás.

20180603_155150.jpg

Az út széles volt és jó minőségű, bár a szélén néhol voltak kátyúk, kátyúzások. 1-2 helyen homokkal is találkoztam, szerencsére csak az út szélén. A gumin is látszott mennyire jól tapadt az aszfalt, látni lehetett a kis szemcséket. Minimális majrécsík az maradt, amit nyilván el lehet tüntetni, de nem mertem tovább dönteni, így is sokszor súroltam az aszfaltot. Valószínű hogy a technikám se tökéletes, de ez így volt jó.

20180603_172031.jpg

Közvetlenül autópályán 1 óra 15 perc alatt oda lehet érni Győrből, tehát vállalható az út, és egy nap alatt elég sokat lehet fordulni a szerpentinen, ha kimondottan ez a cél.

A hazafelé vezető út eseménytelenül telt, pedig direkt másik útvonalon jöttem, de ez sem volt különb: unalmas utak és nem túl szép táj.

Útvonal

Google maps
RBiker

pernek_szerpentin.png

pernek.png

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://igymotorozoken.blog.hu/api/trackback/id/tr2914022552

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.